A StartMa program marketing-tematikájú cikksorozata még mindig az alapozó, áttekintő szakaszban tart; egyelőre egyetlen összefüggéssel sem foglalkoztunk részletező módon, nem nagyítottunk ki egyetlen tevékenységi összetevőt vagy eljárási formát sem. Mielőtt ilyen írások is következnének, a történeti szempontnak is meg kell adnunk a magáét; nem mulaszthatjuk el annak a folyamatnak a felvázolását, amelynek során az újkori marketing gyakorlata és önszemlélete más-más időszaki arculatot mutatott. Négy fő fázist különíthetünk el.
Az első, több évszázados fázisban – amely csak 1830-tól mutatott feltűnőbb fordulati jeleket (hogy aztán a 19. század második felére végképp múlttá váljék) – a marketing lényegében a kereskedői rétegek mesterségét, tevékenységét jelentette, az ő tudásukat, önérzeti bázisukat. Az áruforgalom szellemi oldalának tekinthették magukat. Az áru-oldalon szinte csakis fizikai javak szerepeltek, és nagy átaljában a kevéssé variált, bár szétaprózott termelésű tömegcikkek árucseréje dominált, még ha az előkelők szűk köre számára létezett is differenciált luxusipar. Vevő-tipologikusan átgondolt áruválogatásokat és eképp tagolt készleteteket a beszerzési lehetőségekben legjáratosabbak, a kereskedők prezentáltak. Speciális, vagy akár csak összetetten elmondható igények esetén kereskedőkkel kellett tárgyalni. Az élelmiszertermelés, a nyersanyag-kitermelés, illetve a céhes műhelymunka, valamint a manufakturális, noha egyre gépesedőbb üzemi termelés nem társult a gazdák, tulajdonosok, irányítók különösebb piaci érdeklődésével. Ha volt megrendelés, vagy egyáltalán rentábilisan elkelt, amit termeltek – például felvásárlók által –, növelni igyekeztek a termelésüket, ha meg nem (vagy rosszul) kelt el, de még talpon maradtak, megpróbálkoztak valamelyik minőségi tényező javításával.
A 18. század végefelé, a francia forradalom küszöbén nemhogy a cári, vagy a Habsburg-birodalom népessége, de a francia királyságé is, túlnyomórészt paraszti lakosság volt (ezen az angolok ekkor már túljutottak). Az akkori kontinentális többség számára inkább egy adóügyi reform hiánya volt égető, egyben az előkelőségi visszaélések csökkenő tendenciája hiányzott, semmint a polgári főhatalom és a demokrácia. Mert igaz ugyan, hogy a nemesi és felsőpapsági nehézkedés, a paraszti túlkötelmek gátolták az ipari munkaerő szélesedését, csakúgy, mint az országbéli vásárlóerő növekedését, de a francia nagypolgárság sem volt bővében akkoriban olyan vállalkozási terveknek, amelyek a rendelkezésre álló kapacitásokat meghaladó, nagyszámú üzemi szak-kezet igényelnek. A forradalmat nem ilyen igények magyarázzák, hanem együtthatása másféle nagypolgári aggodalmaknak és sérelmeknek, kispolgári dühöknek és eszmetörténeti fejleményeknek, valamint a paraszti és városi-plebejus ínségnek „az évszázad telét” követően. Ezért semmi érdemleges termékmarketing-történeti változásról nem számolhatunk be a francia forradalom nyomán. Az első nagy változás e tekintetben évtizedekkel később mutatkozott, ami pedig előidézte, az a permanens ipari forradalom második szintjének dinamikája volt.
A Mildura Nonprofit Bt. az EU és Magyarország Kormánya támogatásával az Észak-Magyarország Régió hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozásainak nyújt segítséget a GINOP-5.1.7-17-2019-00222 számú pályázat keretén belül.
—
Ezt a tartalmat támogatott formában helyeztük el. A Szerkesztőség.hu tartalom kihelyezéséről és a tartalomszolgáltatásról bővebben itt:
Támogatott tartalom