A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.
Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.
____________________
A „Mosolyalkotóház” tevékenységének egyik központi eleme az alkotószellemű környéki mesteremberek inspirálása a vállalkozásukhoz tartozó feladatokon kívüli tárgyak készítésének elősegítése.
Az előző írásunkban bemutattuk, hogy az asztalos mesterség az ácsszakma leágazása és különválása kb. 800 évvel ezelőttre tehető. Az ókori és középkori önellátó életmód megkövetelte, hogy kisebb-nagyobb mértékben érteni kellett egy családfenntartónak az asztalosfeladatokhoz, ők ritkán fordultak mesteremberhez, nem is volt lehetőségük a mesterember munkájának ellentételezésére.
Főként az erdélyi erdők vidékén élő székelyek voltak arról híresek, hogy a fával végzett mindenféle munka könnyedén megy, mert a közvélekedés szerint a székelyember „fészivel jött a világra”. Az ácsokról a XX. század elejéig nem is történt feljegyzés statisztikai értelemben, mivel ez a tevékenység mindenkire elmondható volt. Az ács- és asztalosfeladatok a házkészítéssel kezdődtek. Vagy a szülők húzták fel az ifjú pár hajlékát vagy magának a házasulni vágyó fiatalembernek volt ez a feladata. A házépítés érdekében kalákát (15-20 fő) is szerveztek a szomszédság, a nemzetség körbejárásával. E megkereséseket nem illett visszautasítani, a közösség nem vette jónéven.
Már télen elkezdődött a megfelelő fák kivágása, előző évben már a kőalap lerakása is megtörtént. 1880-as évekig hosszabb és rövidebb nyelű fejszével dolgoztak az építők, a fűrész csak ezt követően jelent meg orosz hatásra. Az ezutáni fűrésztelepek kialakulása nagyban lerövidítette a házépítés időigényét. Az 1920-as, 1930-as évekre a fúrók, fűrészek és bárdok elterjedtté és általánossá váltak. A faszegeket gyerekek gyártották le, gyári faszeg az 1920-as évektől váltak használatossá. A vándor cigánykovácsok vasszege nem volt alkalmas az ácsolatok összekapcsolására, a faszeg Csángóföldön az 1960-as évekig még használatban is volt.
A XX. század elejére már a mesteremberek elkülönülése általánossá vált. Olyannyira sikeresnek volt mondható ez a tendencia, hogy más vidékekre is elígérkeztek a mesteremberek, leginkább a szakmai gyarapodásra adott ez alkalmat, mintsem a meggazdagodásra. Pl. Kós Károly Piros Mihály nevét örökítette meg az utókornak. Az 1950-es évektől jelentős az asztalosok iparágának kifejlődése, bonyolultabb eszközparkkal rendelkeztek már és egyre kifinomultabb tárgyakat, szerkezeteket tudtak készíteni (nútolt mennyezetborítás, padlóburkolat, betétes bejárati ajtó, gerébtokos ablak).
A szakma bonyolultsága és a késztermékek könnyebb megvásárolhatósága ideig-óráig magával hozta, hogy a családfők lemondtak a saját kézügyességükről. Természetesen mindig maradtak ezermesterek, alkotó tevékenységet folytattak.
Magyarországon az 1989-et követő rendszerváltás során megjelentek a külföldi barkácsüzletek, amelyek az alapanyagok és a megfizethető árú szerszámkínálatuk révén lehetővé tették a saját kivitelezés fellendülését.
Az utóbbi 10 évben tetőznek azok a kezdeményezések, amelyek az egyéni elképzelések megvalósítását mindinkább hangsúlyozzák. A világháló elterjedése révén rengeteg ötlet, szakmai fogás vált elérhetővé, egyre inkább megjelennek a magánkezdeményezések és -igények.
Tulajdonképpen magasabb színvonalon visszatérni látszik a férfias kézügyesség korunkban: egyre több családfő választja hobbijának az otthonának szépítését. Nem utolsósorban kreatív energiák mozgósíthatóak a hulladékfaanyagok hasznosítása érdekében is.
A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.
—
Ezt a tartalmat támogatott formában helyeztük el. A Szerkesztőség.hu tartalom kihelyezéséről és a tartalomszolgáltatásról bővebben itt:
Támogatott tartalom